Magyarország Európai Unióba történt belépése az építési termékek gyártása, forgalomba hozatala tekintetében is új szabályokat hozott. Az Unió irányelvekkel próbálja egy irányba terelni a tagállamokat. Ezek az irányelvek az Unió alapelveire épülnek, vagyis elősegítik az áruk szabad áramlását, egyenlő értékesítési feltételeket biztosítanak, másrészt nem fosztják meg a tagállamokat attól a joguktól, hogy biztonsági, környezetvédelmi, vagy más megfontolásból egyes termékeket kizárhassanak a belföldi forgalomból, illetve az adott ország földrajzi, éghajlati viszonyainak megfelelő beépítési feltételeket határozzanak meg.
2013. július 1-től új szakaszba lép ez a folyamat, az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának szabályai az uniós előírásnak megfelelően megváltoznak.
Az új szabályozás előkészítésében a szakma is részt vett, ebbe a MEPS részéről Kruchina Sándor ad betekintést.

Az építési termékek forgalomba hozatalát eddig a 89/106/EGK irányelv, és az ennek szellemében létrehozott hazai jogszabály, a 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet szabályozta.  Mivel európai szinten ez csak egy irányelv volt, az országok nem kezelték egységesen, a szabályozás nem hozta a várt eredményt.
2011-től megjelent egy újabb szabályozás, a 305/2011-es, amely továbblépett, már nem csupán irányelv, hanem építési termék rendelet, ezért a tagállamok számára kötelező. (Ez a mostanában oly sokat emlegetett CPR.) Ebben próbálták meg jobban egységesíteni a tagállamok belső szabályozását, és ez az, aminek az alkalmazása idén július 1-től kötelező.
Ez a rendelet aharmonizált európai szabvánnyal rendelkezőtermékek forgalombahozatalát szabályozza.Hogy egy példával illusztráljam ezt: az expandált polisztirol szigetelő anyaga harmonizált termék, így ebbe a csoportba tartozik. (Ezzel szemben jelentős mennyiségű építőanyag-csoportnak nincs még harmonizált európai szabványa!)

A 305/2011 EU rendelet értelmében a harmonizált termékekre a továbbiakban a korábbi EK megfelelőségi nyilatkozat helyett teljesítménynyilatkozatokat kell a gyártóknak kiadniuk. Ez nem csak formájában, de tartalmilag is jelentősen különbözik a korábbi dokumentumoktól, mert a teljesítménynyilatkozatban foglalt műszaki paraméterekért a gyártó felelősséget vállal. Amennyiben a gyártó nem ad ki teljesítménynyilatkozatot, úgy hiába van az adott termékre harmonizált szabvány, a CE jelet sem teheti fel a termékre, ami komoly gátja lehet az Európai Unión belüli forgalomba hozatalnak. (Természetesen a Magyarországon belüli forgalmazás is Unión belüli forgalomnak minősül ebben az értelemben.)

Lényegi újdonság az is, hogy azok a kereskedők, melyek saját márkanév alatt hoznak forgalomba termékeket, ugyancsak gyártói megítélés alá esnek, és nekik kell a termékeikről szabályos teljesítménynyilatkozatot kiállítani. Ez olyan, mintha a Tesconak a kék-fehér csíkos „pizsamás” termékekre saját minőségtanúsítási dokumentációt kellene készítenie. Ha ezt a kereskedő elmulasztja, úgy az adott saját márkás termék nem hozható forgalomba.

A harmonizált termékek forgalomba hozatala a 305/2011 rendelettel tehát megnyugtatóan rendeződött. Más kérdés, hogy a régi szabályozást, a 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM rendeletet vissza kellett vonni, hiszen ezt automatikusan felülírta az uniós rendelet. Ez azért okozott némi gondot, mert ez a jogszabály nem csak a harmonizált, hanem a nem harmonizált termékek (amelyekre nincsen még harmonizált európai szabvány) forgalmazását is szabályozta.

Ezt a joghézagot – némi késéssel – a napokban megjelent 275/2013. (VII. 16.) kormányrendelet foltozta be.
Ez a rendelet építési termékekre és alkalmazásokra lebontva tartalmazza azokat a paramétereket, melyekről a gyártónak nyilatkoznia kell. Hangsúlyozom, hogy itt nem határértékekről van szó, hanem csak arról, hogy a termék mely tulajdonságait kell tudatnia felhasználókkal, akik aztán – legalábbis a rendelet megalkotóinak elképzelése és elvárása szerint – tudatos vásárlóként/szakemberként eldöntik, hogy nekik az adott termék az adott célra megfelelő-e. (Látható, hogy az új rendelet lényegesen nagyobb felelősséget ruház a felhasználókra!)

A vita azon volt néhány hónappal ezelőtt, hogy milyen paraméterek kerüljenek bele a kötelezően deklarált körbe. (Maga az eredeti uniós rendelet csak azt írja elő, hogylegalább egy lényeges termékparaméterről nyilatkoznia kell a gyártónak, és ha ezt megteszi, akkor a termék már forgalomba hozható.)
A polisztirol esetében ennek a kérdésnek eldöntése viszonylag egyszerűen ment, hiszen az alkalmazásról volt/van hazai szabvány.
A szakma javaslata éppen ezért az volt, hogy mindazon paraméterek, amelyek benne voltak az alkalmazási szabványban, azok kerüljenek bele az új rendeletbe is. Így elérhető ugyanis, hogy egy adott alkalmazási területen a nem harmonizált termékek is ugyanolyan követelményeknek feleljenek meg, mint a harmonizáltak. Javaslatunkat a döntéshozók elfogadták és a rendeletben ennek megfelelően a szabvány által megkövetelt minőségi jellemzők lettek felsorolva a mellékletben.

A másik gond a rendelettel, hogy – mint említettem -, követelményértékekkelnem foglalkozik, csak a paramétereket adja meg.
Példa erre a polisztirol gyártók és forgalmazók régi gondja, a homlokzati hőszigetelő elemek nyomószilárdsága. Más országokban 70-es, nálunk 80-as a szabvány. (Azaz legalább 70 illetve 80 kPa nyomószilárdsággal kell bírnia egy EPS táblának ahhoz, hogy azt homlokzati hőszigetelésként lehessen felhasználni.) A CPR hazai szabályozása azonban nem fogja előírni, hogy a 80-as nyomószilárdságú lemezeket kell alkalmazni a homlokzaton, csak azt írja elő, hogy ezen termékek alkalmazása esetén  deklarálni kell a nyomószilárdságot.
Azt az alkalmazási szabvány (ami már régóta létezik!) írja elő, hogy mennyi legyen ennek a határértéke. Vagyis az alkalmazási szabványok nem vesztik hatályukat, azokra ugyanúgy szükség lesz, mint eddig. Kicsit hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor a szabványok kötelező alkalmazását szüntette meg az EU. Ezt sokan úgy értelmezték, hogy akkor mindent lehet, szabad a pálya. Igen, szabad – de minden esetben meg kell tudni indokolni, hogy miért nem a szabvány előírásait alkalmaztuk, miért jó, a mi nem szabványos megoldásunk.