Hol tart a “közel nulla” követelményszint bevezetése?
Az Európa Parlament és Tanács az Unió építési szektorában rejlő, 28 százalékra becsült energia-megtakarítási lehetőség kiaknázására, az Unió összes energiafogyasztásának 11 százalékos csökkentésére törekszik. Az ezzel kapcsolatban megfogalmazott direktívák egyik fontos eleme az a célkitűzés, mely szerint 2020. december 31-ig valamennyi új épületnek közel nulla energiaigényű épületnek kell lennie. 2018. december 31. után a hatóságok által használt vagy tulajdonukban levő új épületeknek teljesíteniük kell ugyanezeket a követelményeket.
Éppen ezért a tagállamok kötelesek nemzeti vagy regionális szinten olyan, az épületek energiahatékonyságának kiszámítására vonatkozó módszertant elfogadni, amely figyelembe veszi többek között az épület hőtechnikai jellemzőit (hőkapacitás, hőszigetelés stb.).
A magyar EPS szigetelő szakma is részt vesz a hazai szabályozás előkészítésében, melynek tapasztalatairól KRUCHINA SÁNDOR épületszigetelő szakmérnököt kérdeztük.
– Az EU irányelveken túl miért került a közel nulla energiafelhasználású épületek témaköre a középpontba? Egyáltalán: miért változik folyamatosan az épületenergetikai szabályozás?
– Az építész tervezők tapasztalhatták, hogy folyamatosan változnak az épületek energiafogyasztásával kapcsolatos elvárások, melyben a szigetelésnek egyre fontosabb szerep jut. Régen gyakorlatilag csak állagvédelmi okokból hőszigeteltünk – például azért, hogy ne fagyjanak szét az épületeink –, majd az egymást követő olajválságok miatt kezdtünk hatékonyabban szigetelni. Később környezetvédelmi szempontok miatt vált fontossá, hisz az a legtisztább energia, amit nem használunk fel. Manapság az ellátás biztonsága az új, és fontos szempont, hiszen Európa energiahordozóinak 60-70 százalékát importálja. A gázimport ennél is több, 80 % körül van. Nagyon fontos tehát, hogy ne legyünk kiszolgáltatva az energiát előállító, politikailag meglehetősen labilis országoknak.
Ha számba vesszük, hogy miként alakultak a hőszigetelő anyagok és az energia árai, láthatjuk, hogy az energia ára harmincszorosa lett, míg a hőszigetelő anyagok árai kétszer-háromszor kerülnek többe, mint két évtizeddel korábban. Tehát ha csak az árakat nézzük, ma tízszer annyira megéri hőszigetelni, mint 20-25 évvel ezelőtt. A gazdaságos hőszigetelő anyag vastagságok növekednek, érdemes minél vastagabb hőszigetelést felrakni a házak falára. 20 évvel ezelőtt 4-5 cm-es szigetelésekkel megelégedtünk, ma a 15 cm egyáltalán nem ritka.
A közel nulla energiaigényben az is közrejátszik, hogy az erőműi biztonság is fontos szempont lett. Ez elsősorban az atomerőművekkel szemben vetődött föl, bár véleményem szerint ez egy meglehetősen tiszta energia, viszont óriási kockázatai vannak. Sokkal célszerűbb lenne megújuló energiaforrásokra átállni, és az egész ország energiaellátását megújuló energiából fedezni. Németországban vannak erőteljes törekvések erre, óriási napelem és szélerőmű farmokat telepítettek az elmúlt években. Ehhez azonban az kell, hogy az energiafelhasználásunk radikálisan csökkenjen nemzetgazdasági szinten. Egy családi ház esetében is csak akkor éri meg megújuló energiát használni, ha kicsi a fogyasztásunk. Energiapazarló épületre napkollektort telepíteni nem érdemes. De ha jól szigetelt a házunk, aminek nagyon kicsi az energiafogyasztása, ezt a kicsi energiafogyasztást már fedezni tudjuk megújuló energiával, vagyis nem szorulunk rá semmilyen külső energiaforrásra. Ez radikális változás ahhoz képest, mintha 15 %-kal csökkentenénk a gázfogyasztásunkat.
A közel nulla energiafelhasználású épületek koncepciója nem áll messze a passzívház építés koncepciójától. Csak emlékeztetőül: a passzívház rendszer úgy jött létre, hogy Wolfgang Feist azt vizsgálta, mennyi az az energia igény, amit fedezni tudunk légfűtéssel, vagyis a levegő felmelegítésével úgy, hogy nem használunk hagyományos hőleadó, hő- termelő eszközöket – kazánt, radiátort, stb. Ezt a 15 kWh/m2 éves fogyasztásban állapította meg.
Ekkora energia mennyiséget tudunk pótolni ezzel a módszerrel, vagyis a mi éghajlati körülményeink között légfűtéssel meg tudjuk oldani az épület energiaveszteségének a pótlását. Más éghajlatokon más lehet ez a szám.
Hasonló a koncepció itt is. A közel nulla energia felhasználású épület nem passzívház, mások a paraméterei, de nagyon hasonló energiafelhasználású épületeket fogunk ezáltal létrehozni.
Amikor változtak az épületenergetikai elvárások, felmerült a kérdés, hogyan tudjuk ezt megvalósítani? Hogyan fogja ezt a tervező megtervezni, a kivitelező ezt létrehozni, hogyan fognak ebben a lakók élni? Mint említettem, ezek nem passzívházak, csak ahhoz hasonlók, és passzívházak már szép számmal épültek az elmúlt években, különösen Ausztriában és Németországban, de Magyarországon is egyre több minősített és nem minősített passzívház épült. Ezek megvalósulása során sok tapasztalat szűrődött le a hogyanra. Nem ördöngösség. Az épületszerkezet tervezése, kivitelezése egy picivel több gondosságot igényel, különös tekintettel a légzárásra és a hőhidak elkerülésére. De az, hogy 5 cm helyett 25 cm vastag hőszigetelést tesz fel, nem jelent különösen sok plusz feladatot a kivitelezőnek, legfeljebb még nagyobb gondosságot. A 25 cm-es hőszigeteléssel elérjük a kívánt célt, a kivitelezés pedig ugyanaz, mint a vékonyabb szigetelés esetében: ragasztás, dübelezés, hálózás, vakolás… Nincs különbség ebben a tekintetben, koncepcionálisan azonban igen. Minden épületszerkezetet hőszigetelnünk kell, atalajon fekvő padlót is a hőszigetelendő szerkezetek körébe kell vonnunk, amit a korábbi magyar szabályozás még nem feltétlenül írt elő. A közel nulla energiafelhasználású épületeknél azonban nem lehet ezt a szerkezeti egységet sem kihagyni. Hogy ezt miként oldjuk meg, a hagyományos módon, az aljzatbetonra rakott hőszigeteléssel, vagy az egész épületet rárakjuk egy hőszigetelő lemezre, ez a tervező döntése. Mindkét változat elfogadható megoldás, bár az utóbbi kicsit szokatlan ma még.
A tetőben is hasonlóan változott a helyzet. Lassan el kell felejtenünk a szarufák közötti hőszigetelést, hiszen a szarufák vastagsága 10-14 cm, és ez a vastagság nem elég ahhoz, hogy hőszigetelő anyaggal kitöltve a teret elérjük a szükséges hőszigetelési teljesítményt. Tehát ki kell jönnünk a szarufák közül és vagy a szarufák alatt, vagy fölöttük kell hőszigetelni. Ennek azonban természetesen következményei vannak. Ha a szarufák alatt szigetelünk, akkor a lakótérből veszünk el helyet. (A tetőtér beépítéseknél pont a belmagasságból van kevés: a ferde síkok összenyomják a teret, csökken a hasznos lakóterület, csökken a lakóépület értéke a kisebb használható alapterület miatt.) Ha a szarufák fölött szigetelünk, akkor jobb minőségű, nagy szilárdságú anyagot kell használnunk, amire rá tud terhelni a teljes tetőszerkezetet, és ami a szél, illetve hó terhelést is el tudja viselni. Ez nyilvánvalóan költségesebb megoldás. Tehát a közel nulla energiafelhasználású épület létrehozásának vannak plusz költségei, de ezáltal egy jobb, energiatakarékosabb épületet, élhetőbb otthont lehet létrehozni.
A szigetelőanyag szakma kínálata megfelel az elvárásoknak, a hőszigetelő-anyag vastagság csak egészen extrém esetben jelent gondot. Az extrudált habok alkalmazásakor a fordított rétegrendű tetők esetében van csak gond, mert a 20 cm-nél vastagabb extrudált hab előállítására a gyártósorok ma még nem alkalmasak. Ez a 20 cm azonban ma már kevés arra, hogy passzívházat, vagy passzívház jellegű épületet építsünk, ennél vastagabb hőszigetelés kell. Különféle megoldások születnek erre az esetre, például a kettős hőszigetelésű tető, vagy más hőszigetelő anyagokkal való kombinálás, vagy a dupla rétegű extrudált hab alkalmazása – ezekkel kiválóan megoldható a hőszigetelés. Nincs tehát elháríthatatlan akadálya Magyarországon a kívánt cél elérésének – sem a szerkezeti megoldásokban, sem a felhasznált anyagok tekintetében.
– Várhatóak-e további szigorítások?
Nem lehet kizárni. Figyelembe kellene venni azt, hogy az új szabályozás a közel nulla energiafelhasználású épületek építése során kötelezővé teszi a megújuló energiák használatát, vagyis az épület energiaellátásában minimum25 %-ban megújuló energiát kell használni. A megújuló energia ellenben bizonytalan energiaforrás az épület teljes élettartamát tekintve. Az épület 100 évig bizonyára fennmarad, de ugyanez nem mondható el például az épületre szerelt napkollektorról. Az évek során változik az épület környezete, ami befolyásolja a megújuló energia megtermelését. Túl sok a bizonytalanság egy, az épület energiaellátását 25 %-ban biztosító rendszer esetében. Az energiafogyasztásunkat kell tehát lejjebb szorítani, hogy meglévő eszközeink meg tudják termelni azt a bizonyos 25 %-ot. Éppen ezért a jelenlegi tervezetben szereplő hőátbocsátási tényező határértékeknél jobbakat tartunk célszerűnek, hogy a ház energiaigényét biztonságosan tudjuk fedezni. A kívánt hőátbocsátási tényező tekintetében vannak még viták, a szakma a véleményét eljuttattuk a döntéshozókhoz.
– Vegyük sorra hogyan változik a közel nulla energiafelhasználású épületek hőszigetelése!
Ahomlokzatok hőszigetelése esetén 0,17 W/m2K lenne a hőszigetelő szakma szerint a jó hőátbocsátási tényező.
Ez még nem éri el a passzívházak szintjét, de ezzel már valóban energiatakarékos épületeket tudnánk létrehozni. A tetők esetében 0,12 W/m2K szerintünk az ideális. Itt kicsit erősebb változtatásra gondoltunk, hiszen ez egy olyan szerkezet, ahol egyszerűen lehet növelni a hőszigetelés vastagságát, mert nincsenek járulékos költségek. (Hogy 22, vagy 25 cm-es hőszigetelést építek be, teljesen érdektelen, nem kapcsolódnak ehhez további szerkezetek.)
Talajon fekvő padlók esetében 0,2 W/m2K-nél kisebb értéket nem szabad megadni, mert ez az épületszerkezet később nem módosítható, ellentétben a homlokzatokkal, tetőkkel, ahol az utólagos hőszigetelés megoldható. Az utólagos padló hőszigetelés olyan járulékos költségekkel jár, ami elveszi mindenkinek a kedvét attól, hogy ehhez hozzányúljon. Ezt a ház építése során kell megvalósítani, és ezt a 0,2-es érték mai ismereteink szerint teljesíti.
2020 december 31-től tehát valamennyi új épületnek az Európai Unió területén, így Magyarországon is közel nulla energiaigényű épületnek kell lennie, 2018. december 31. után pedig a hatóságok által használt vagy tulajdonukban levő új épületeknek teljesíteniük kell ugyanezeket a követelményeket. Mindehhez az Európai Unió tagállamainak össze kell állítaniuk azoknak a már meglévő és lehetséges eszközöknek a listáját, amelyek célja, hogy előmozdítsák az épületek energiahatékonyságának javítását. Ez történik most. A listát háromévente frissíteni kell, várhatóak tehát további változások, és a változásokat előmozdító piaci ösztönzők és pénzügyi megoldások.